2013. október 23., szerda

1. fejezet

Sziasztok!

Ez egy Éhezők Viadala fanfiction lesz, remélem tetszeni fog nektek! Jó olvasást! Kérlek írjatok KOMMENTEKET, hogyha tetszett a történet, de akkor is kíváncsi vagyok a véleményedre, hogyha nem tetszik a sztori.

Little star

_________________________________________________________________________________

1.fejezet
Az Aratás

Sosem értettem, hogy mire jó a Viadal. Nem értettem, hogy hogyan tudja valaki élvezni, azt ahogyan 23 ártatlan gyerek elesik az Arénában. A Kapitólium ilyenkor egy időre teljesen megbolondul. Az emberek a tévére tapadva bámulják az öldöklést, az iskolákban a kisebbek Éhezők Viadalát játszanak, a nagyobbak pedig azt tippelgetik, hogy ki fogja megnyerni a versenyt. Vagy az életét. Ilyenkor mindig nagyon rosszul éreztem magam. Kezdtem azt hinni, hogy én vagyok az egyetlen a fővárosban, akinek nincs ínyére a Viadal. Egyszerűen el sem tudom képzelni, hogy hogyan lehet azt élvezni, ahogyan a Körzetek fiataljai összecsapnak? De idén fordult a kocka. Miután a lázadók nyertek, elhatározták, hogy még egyszer, utoljára megtartják az Éhezők Viadalát. De most Kapitóliumi gyerekekkel az Arénában…
A tükör előtt állok. Barna hajamat kontyba fogom, a nagy meleg miatt. Zöld szemeim alatt vastag karikák jelzik, hogy az éjjel semmit nem tudtam aludni. Ujjaimmal, az arany nyakláncommal babrálok, amit direkt erre az alkalomra vett fehér ruhámhoz kaptam. Nagyon félek. MI lesz, hogyha az óriási gömbből az én nevemet fogják kihúzni? Nagyot nyelek. Eddig 12 Körzetből választották ki a 24-et. De most csak egyből…
- Gyönyörű vagy. – riadtan megfordulok a tengelyem körül. Anya áll velem szemben az ajtófélfának dőlve.
- Anyu, a frászt hoztad rám! – szidom le, mire ő ellöki magát az üvegkerettől, és felém sétál.
- Min gondolkoztál? – kérdezi, miközben egy csatot tűz a hajamba, hogy az megtartsa a kontyomat.
- A Viadal jutott az eszembe. Mi van, ha én leszek az egyik Kiválasztott? – mondom el neki a fejemben kavargó gondolatokat.
- Ugyan már! Ennek mégis mennyi az esélye? Rajtad kívül még több száz gyerek neve bekerül abba a gömbbe! – próbál nyugtatni, de én nem hiszek neki. A többi szülő és ezt mondja a gyerekének, szerte az egész Kapitóliumban. De mégis kell valakinek versenyeznie, ami felér egy halálos ítélettel.
- Rendben. – sóhajtok, majd elindulok ki a szobámból, hogy elmehessek az első Aratásomra. Anya utánam kap a kezével, és egy puszit nyom a homlokomra.
- Légy erős. – suttogja, majd elengedi a csuklómat, és megvárja, amíg becsukódik mögöttem a bejárati ajtó.
Az utcán máris elkap a tömeg. A rengeteg ember mind a színpad felé özönlik, ahova majd fellép egy túlgiccsezett műsorvezető, és kihúzza annak a 24 gyereknek a nevét, akiknek versenyezniük kell az életben maradásért. A távolból meglátom a hatalmas üveg emelvényt, amelyre fel kell majd lépnem, ha esetleg engem húznak ki. Nagyot sóhajtok, majd megállok egy lány mögött, akinek hosszú, szőke haja körömfonással van díszítve.
- Üdvözlök mindenkit a 76-odik, azaz az utolsó Éhezők Viadalának sorsolásán! – lép fel a színpadra egy középkorú nő, nagy lila parókában, és egy lila kristályokkal díszített ruhában, majd az üveggömbök felé lép.
- Na, de ne is húzzuk az időt! Vessük bele magunkat a sűrűjébe. Vajon ki az a 24 szerencsés, aki versenyezhet az Arénában? – kuncog, majd beletúr a fiúk nevét tartalmazó üveggömbbe. Direkt turkál benne még egy kicsit, hogy fokozza a feszültséget.
- És… - fog meg kezében egy fehér papírlapot, majd széthajtogatja – Nos, az első Kiválasztott… Brad Seff. – egy mogorva, ridegtekintetű fiú lép fel a színpadra. Zöld tekintetemmel követem a lépteit. Három lépcsőfok múlva, vége az életének. Azaz három lépcsőfok múlva, már nem fordulhat vissza. Senki nem jelentkezik helyette. De nem volt időm tovább figyelni a fiút, mert a műsorvezető közben tovább haladt a nevek felsorolásával.
- Becca Fran, Joanna Fallon, Louis Keil… - egymás után léptek fel a színpadra a Kiválasztottak. – És az utolsó fiú és lány… - nyúl az üveggömb felé.
- Liam Garbe – mondja ki a fiú nevét. Egy igen jóképű, és edzett kábé 16 éves fiú lépdes lazán a színpad felé, mintha az egészet félvállról venné. Ezért megharagszom rá.

- És a párja… Tamia Bliane. – mondta ki a nevemet a nő, amitől megfagyott bennem a vér…